Tegnap/ma megnéztem az "egy makulátlan elme örök ragyogását" nem rossz, egyenesen jó, bár kissé kiábrándító hogy vanília égbolt koppintások ütik fel benne fejüket: ugyanolyan részletek, elemek, szavak, mondatok, ejj.. az alapkoncepció is hasonló, de amúgy kellemes.. Néha elgondolkodom hogy mennyire jó lenne ha kitöröltethetném az emlékeimet, aztán rájövök hogy mégsem...és az ilyen filmbéli próbálkozások eredménye is mindig az hogy ami a miénk hozzánk tartozik, bármennyire beteg is de ragaszkodik "tízkörömmel" .. (állítólag a fogam is iylen volt..RIP) A lány hajszín változásával átvezetett tér idő sík dícséretes :D mégha néha el is vesztem.. nah.. nagyfilmkritikus lettem hápf..
2007.12.29. 00:29 | Sajni | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://magnolia.blog.hu/api/trackback/id/tr28277861
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
