Ma majdnem meghaltam... de úgy tényleg komolyan.. Király utcánál bódultan léptem...csak rossz időben, rossz irányba.. ha azt az utolsó lépést nem hátra hanem előre teszem biztosan nem írkálok most itt... vagy jobb esetben kezek lábak nélkül végzem, ugyanis, kombino hatalmára fittyethányva, valamiért nem gondoltam hogy az elindul, tölem 10centire amikoris léptem találkozni vágyott az övével... de nem.. nem értem mivolt velem, fáradság , alapbánat,rohangálás, nem találtam amit akartam, bankártyám itthonmaradt, boltban ciki, unalmas vonszolás, zöld piros már egybefoylt,hangok mozzanatok maszlaga, s ennyi... egy hatalmas VIGYÁÁZZ ordítás ami valószínüleg örökké visszacseng majd fülemben , melyet egy nő intézett hozzám, s utána tovább ordított rám tovább:Uuuuristen a frászt hozta rám, hát mitcsináál, idióta...nemigaz hogy lehet ilyen hülye hát mit képzel??? Elsem tudom mondani mennyire köszönöm neki, ezt akkor ott, szótlansággal, és mozdulatlansággal nyugtáztam...
És haladtam tovább mintha misem történt volna, valószínű nem fogtam fel, majd negyedóra mulva lábadt könnybe a szemem.. talán mégiscsak értékelni kellene az életet? talán tényleg egy lépésen múlhat hogy van vagy nincs? emlékszem tavaly az év ugyanezen szakában, hasonló történt csak Hévvel,ha nincs ott Zsuzsi és nem ránt vissza, szintén... periodikusan kapom a jelzéseket hogy talán észhez kéne térni, és értékelni azt ami van, láb kéz vagy élet nélkül, már nem csak ennyiért siránkozhatnék mint most... Aztán hazatértem... egyes te hülye, te idióta, ne zörögjél kussoljál, kellett neked megszületni, ajtó nyílik ,kettes ajtó márcsak tántorog, a megszokott eltorzult fej , amin már szó nem jön ki, szeszbűz hányinger nyugtáztam minden a megszokott, minden a régi, jó hazajönni...
megnyugodva omlok az ágyba.......
És haladtam tovább mintha misem történt volna, valószínű nem fogtam fel, majd negyedóra mulva lábadt könnybe a szemem.. talán mégiscsak értékelni kellene az életet? talán tényleg egy lépésen múlhat hogy van vagy nincs? emlékszem tavaly az év ugyanezen szakában, hasonló történt csak Hévvel,ha nincs ott Zsuzsi és nem ránt vissza, szintén... periodikusan kapom a jelzéseket hogy talán észhez kéne térni, és értékelni azt ami van, láb kéz vagy élet nélkül, már nem csak ennyiért siránkozhatnék mint most... Aztán hazatértem... egyes te hülye, te idióta, ne zörögjél kussoljál, kellett neked megszületni, ajtó nyílik ,kettes ajtó márcsak tántorog, a megszokott eltorzult fej , amin már szó nem jön ki, szeszbűz hányinger nyugtáztam minden a megszokott, minden a régi, jó hazajönni...
megnyugodva omlok az ágyba.......
